A betegségről

A megacolon a vastagbél ürülési zavar miatt kialakuló tágulata. Hossza és mértéke különböző lehet. Az ürülési zavar két fő okból állhat fenn:

1. Beidegzési zavar miatti működésképtelenség

2. Anatómiai akadály (hosszú vastagbél, végbélfejlődési rendellenesség) miatti torlódás

A tágult vastagbélben pangó széklet haspuffadást, vastagbélgyulladást, a testi-szellemi fejlődés elmaradását, súlyos esetben bélelzáródást és a bél átfúródását is okozhatja. Az elhanyagolt esetek életveszélyes következményekkel járhatnak!

A kezelés célja és lehetőségei

A kezelés célja a vastagbél ürülési zavarának a megszüntetése. Amennyiben a székürítés konzervatív úton nem rendezhető megbízhatóan, választott időben műtét végzendő a fenyegető súlyos szövődmények megelőzése céljából. Kialakult szövődmények esetén a műtét sürgős.

A betegség típusától, az érintett vastagbélszakasz hosszától és a tünetek súlyosságától függően más és más műtéti megoldás jön szóba, ezek kiválasztása a műtétet végző sebész feladata. Bizonyos esetekben több műtétre is szükség lehet. Az alábbiakban felsoroljuk a főbb műtéti típusokat:

1. A működésképtelen izomszakasz átmetszése a végbélben

2. A működésképtelen bélszakasz eltávolítása

3. A működésképtelen bélszakasz átmeneti kiiktatása a tág bél hasfali kiszegésével

A betegre háruló kockázatok

Valamely beavatkozás abszolút kockázatmentességét egyetlen orvos sem garantálhatja. Általában műtéti kockázatnak az eredménytelenség, illetve az olyan szövődmények valószínűségét nevezzük, melyek a szakmai szabályok betartása mellett is előállhatnak, bekövetkeztük előre nem látható és teljes biztonsággal nem védhető ki. Értelemszerű, hogy ezekért a sebészt nem terheli felelősség, ezt a (minimális) kockázatot a betegnek kell vállalnia, amikor beleegyezést ad a műtéthez. Ilyen kockázati tényezők, pl. a szokatlan anatómiai viszonyok, más társuló betegség, vagy kóros állapot, a szervezet szokatlan reakciója a műtét során felhasznált anyagokra, illetve magára a műtéti beavatkozásra, nem sterilitási hibából fakadó ún. endogén fertőzés, megfelelő tanúsítvány ellenére előforduló anyaghiba. Mindezek a mindennapi gyakorlatban vérzés, utóvérzés, véletlen sérülés, belső varratelégtelenség, varratkilökődés, sebgennyedés vagy sebgyógyulási zavar, a várttól elmaradó gyógyeredmény illetve késői szövődmények (pl. hegesedés vagy hasüregi műtétek utáni bélösszenövések talaján kialakuló működési zavar) formájában jelentkezhetnek, de ezek statisztikai gyakorisága messze elmarad a műtét nélkül bekövetkező állapotromlás valószínűségéhez képest.

A fenti általános meggondolásokon túlmenően vastagbélműtéteknél az alábbi kockázatok mérlegelendők:

· varratelégtelenség, mely miatt a hasüregbe jutó béltartalom hashártyagyulladást vagy letokolt hasüregi tályogot, ezeken keresztül általános fertőzést okozhat,

· minden bélműtét után korai átmeneti bélműködési zavar illetve késői bélösszenövések alakulhatnak ki,

· a bél ideiglenes hasfalra történő kivezetése esetén előfordulhat a bél előesése vagy visszasüllyedése

· gyakori a végbélvarrat tágítást igénylő beszűkülése

· esetenként elhúzódó székürítési zavarok (székletszennyezés, székrekedés) jelentkezhetnek

Műtéti előkészítés

A műtéti kezelés lényeges és elengedhetetlen feltétele az alapos műtéti előkészítés, amely a vastagbél kiürítéséből, megfelelő diétából és gyógyszeres előkészítésből áll.

A műtét utáni szakkal kapcsolatos tennivalók

A műtét utáni szak nagymértékben különbözik a végzett műtét típusától függően. Általánosságban: a beteg mindaddig kiegészítő kezelésre szorul, amíg a bélműködése és általános állapota nem rendeződik. Ennek tartamát az esetleg kialakuló szövődmények is jelentősen befolyásolhatják.

A műtét utáni szakra vonatkozóan – függően a műtéti megoldástól – kezelőorvosuktól részletes tájékoztatást és előírásokat fognak kapni, melyek betartása gyermekük gyógyulásának alapfeltétele.

Kérjük, hogy a műtét után jelentkező panaszok esetén forduljanak kezelőorvosukhoz!