A betegségről

Az invagináció (magyarul bélbetüremkedés) lényege, hogy egy bélszakasz teleszkópszerűen betüremkedve a folytatásába eső bélszakaszba nyomul. A betüremkedett bél így elszorul, vérellátása romlik, ennek következtében a bél elhalva átlyukadhat és hashártyagyulladás alakulhat ki, miközben az érintett szakaszon bélelzáródás jön létre. Mindez heveny hasi tünetek kíséretében életveszélyes állapotot eredményez. Beavatkozás nélkül ez az állapot az élettel nem összeegyeztethető. A betegség a bélcsatorna bármely szakaszán előfordulhat, de leggyakoribb a vékony-vastagbél átmenetnél. Két éves kor alatt lényegesen gyakoribb, mint később.

· Az esetek többségében nincs anatómiai oka, egyszerűen fokozott bélmozgás (bélhurut, „gyomorrontás”, vírusfertőzés) talaján alakul ki,

· néhány esetben azonban a bélfal veleszületett vagy szerzett rendellenessége okozza.

A kezelés célja és a műtéti javallat

A kezelés célja a betüremkedés mielőbbi megszüntetése. Ez két módon történhet:

1. Korai esetben megfelelő érzéstelenítésben, ultrahang vagy röntgen ellenőrzés mellett végzett túlnyomásos levegő vagy folyadékbeöntéssel.

2. Műtéttel:

· ha a beöntéses manőver eredménytelen vagy az előrement állapot miatt várhatóan eredménytelen lesz illetve túl kockázatos

· ha a körülmények mérlegelése alapján a bélbetüremkedés okaként a bél kóros elváltozása feltételezhető

A műtét során az esetek nagy részében a betüremkedés kézzel visszanyomható. Ha ez nem sikerül, vagy a bél súlyosan károsodott illetőleg azon kóros elváltozás van, akkor az érintett bélszakaszt el kell távolítani az ép bélvégek újraegyesítésével. Igen súlyos állapot és bélkárosodás esetén előfordulhat, hogy a bélcsatornát átmeneti megoldásként a hasfalra kivezetni kényszerülünk.

A betegre háruló kockázatok

Valamely beavatkozás abszolút kockázatmentességét egyetlen orvos sem garantálhatja

Általában műtéti kockázatnak az eredménytelenség illetve az olyan szövődmények valószínűségét nevezzük, amelyek a szakmai szabályok betartása mellett is előállhatnak, bekövetkeztük előre nem látható és teljes biztonsággal nem védhető ki. Értelemszerű, hogy ezekért a sebészt nem terheli felelősség, ezt a (minimális) kockázatot a betegnek kell vállalnia, amikor beleegyezést ad a műtéthez. Ilyen kockázati tényezők pl. a szokatlan anatómiai viszonyok, más társuló betegség vagy kóros állapot, a szervezet szokatlan reakciója a műtét során felhasznált anyagokra illetve magára a műtéti beavatkozásra, nem sterilitási hibából fakadó ún. endogén fertőzés, megfelelő tanúsítvány ellenére előforduló anyaghiba. Mindezek a mindennapi gyakorlatban vérzés, utóvérzés, véletlen sérülés, belső varratelégtelenség, varratkilökődés, sebgennyedés vagy sebgyógyulási zavar, a várttól elmaradó gyógyeredmény illetve késői szövődmények (pl. hegesedés vagy hasüregi műtétek utáni bélösszenövések talaján kialakuló működési zavar) formájában jelentkezhetnek, de ezek statisztikai gyakorisága messze elmarad a műtét nélkül bekövetkező állapotromlás valószínűségéhez képest.

A fenti általános meggondolásokon túlmenően a bélbetüremkedés miatt végzett műtéteknél a következő szövődmények léphetnek fel:

· a hasüregbe jutó fertőzött béltartalom hashártyagyulladást vagy letokolt hasüregi tályogot okozhat. Ez bélelhalás vagy sérülés illetve varratelégtelenség esetén fordulhat elő.

· előrehaladott esetben súlyos anyagcsere zavar, általános fertőzés jöhet létre.

· minden hasűri gyulladással illetve fertőzéssel járó folyamat esetén a műtét után átmeneti bélműködési zavar, sebfertőzés és szétválás illetve késői bélösszenövések alakulhatnak ki.

Műtéti előkészítés

Bélbetüremkedés gyanújakor azonnal fel kell függeszteni a szájon át való táplálék- és folyadék bevitelt. A folyadék- és energiaszükségletet intravénásan (infúzióval) kell biztosítani. Előrehaladottabb esetekben antibiotikumra is szükség lehet. A tápcsatorna tehermentesítése céljából gyomorszonda levezetésére is sor kerülhet. Minden esetben vérvétel történik laboratóriumi vizsgálatokra.

A műtét utáni szakkal kapcsolatos tudnivalók

A műtét után általában 1-3 napig (a bélműködés megindulásáig) kizárólag infúzióval szoktuk a folyadék- és az energia-szükségletet biztosítani. Ezt követően a szájon át történő folyadék- és táplálék bevitelre fokozatosan térünk át. A csecsemők koruknak megfelelő diétát fogyaszthatnak. Az egy évnél idősebb gyermekeknél 1 hónapig a kornak megfelelő, de puffasztó anyagoktól mentes könnyű-vegyes diéta javasolt.

Várható eredmény

Jó, a betegek szövődménymentes gyógyulás után gondozást nem igényelnek. Halálos kimenetel elsősorban elhanyagolt esetekben, 0,1 % körül fordul elő.

A bélbetüremkedés konzervatív kezelés után 10 %-ban, műtét után 3-4 %-ban ismételten is előfordulhat (általában 6 hónapon belül). 2 éves kor alatt ilyenkor is konzervatív kezelés javasolt. 3 éves kor felett a műtéti megoldás indokolt, mivel a betegség hátterében a bélfal kóros elváltozásának valószínűsége nagy.

A megismert panaszok újbóli jelentkezése esetén gyors orvosi segítséget kell keresni a bélbetüremkedés kiújulásának lehetősége miatt.