A betegségről

A veleszületett patkóbél elzáródás olyan méhen belül kialakult fejlődési rendellenesség, amely a gyomor ürülését – ezáltal a táplálkozást – lehetetlenné teszi. Az ilyen betegek jelentős része koraszülött illetve kissúlyú újszülött. A rendellenesség a terhesség korai szakaszában alakul ki és gyakran más fejlődési és kromoszóma rendellenességekkel társul, amelyek a beteg gyógyulását lényeges mértékben befolyásolják.

Műtéti kezelés nélkül a patkóbél elzáródás az élettel nem összeegyeztethető.

A kezelés célja és a műtéti javallat

A kezelés célja a tápcsatorna folytonosságának műtéti helyreállítása. A diagnózis műtéti javallatot jelent, melyet előkészítés után, lehetőleg tervezett körülmények között, a gyakran társuló fejlődési rendellenességek figyelembevételével kell elvégezni.

A műtéti ellenjavallt, ha a beteg általános állapota, keringése nem teszi lehetővé a hasi műtétet, vagy egyéb, az élettel nem összeegyeztethető, rövid időn belül nyilvánvalóan halálhoz vezető súlyos szervi elégtelensége van.

A műtéti megoldás függ az elzáródás mértékétől és hosszától, illetve a hasüregben esetlegesen meglévő egyéb bélfejlődési rendellenességektől. A műtét során a helyreállított folytonosságot orron levezetett szondával tehermentesítjük a gyógyulás idejéig, ugyaneddig mesterséges (intravénás) táplálás is szükséges.

A betegre háruló kockázatok

Valamely beavatkozás abszolút kockázatmentességét egyetlen orvos sem garantálhatja Általában műtéti kockázatnak az eredménytelenség, illetve az olyan szövődmények valószínűségét nevezzük, amelyek a szakmai szabályok betartása mellett is előállhatnak, bekövetkeztük előre nem látható és teljes biztonsággal nem védhető ki. Értelemszerű, hogy ezekért a sebészt nem terheli felelősség, ezt a (minimális) kockázatot a betegnek kell vállalnia, amikor beleegyezést ad a műtéthez. Ilyen kockázati tényezők pl. a szokatlan anatómiai viszonyok, más társuló betegség vagy kóros állapot, a szervezet szokatlan reakciója a műtét során felhasznált anyagokra illetve magára a műtéti beavatkozásra, nem sterilitási hibából fakadó ún. endogén fertőzés, megfelelő tanúsítvány ellenére előforduló anyaghiba. Mindezek a mindennapi gyakorlatban vérzés, utóvérzés, véletlen sérülés, belső varratelégtelenség, varratkilökődés, sebgennyedés vagy sebgyógyulási zavar, a várttól elmaradó gyógyeredmény illetve késői szövődmények (pl. hegesedés vagy hasüregi műtétek utáni bélösszenövések talaján kialakuló működési zavar) formájában jelentkezhetnek, de ezek statisztikai gyakorisága messze elmarad a műtét nélkül bekövetkező állapotromlás valószínűségéhez képest.

Fenti általános meggondolásokon túlmenően a műtétnél az alábbi kockázatok mérlegelendők: vérnyomásesés, infúziós táplálás szövődményei. Halálos szövődmény főleg a társuló súlyos fejlődési rendellenességek, koraszülöttség, kissúlyúság miatt fordul elő, de kb. 5 %-ban ezek nélkül is előfordul.

· Késői szövődmények: tályog, összenövés, bélelzáródás, hasfali sérv.

· Speciális szövődmény: hártyás elzáródás a műtétnél észlelt elzáródás alatt, bélelzáródás a patkóbéltől távol, tartós gyomorürülési vagy bélműködési zavar. A gyakran társuló különböző fejlődési rendellenességek, koraszülöttség, kissúlyúság miatt a gyógyhajlam a szokásosnál lényegesen rosszabb, a szövődmények száma gyakoribb!

Műtéti előkészítés

A műtéti előkészítés célja, hogy a beteg az elérhető ideális állapotban kerüljön műtétre. A műtétig szükséges a gyomor szondával történő kiürítése és a beteg infúzióval történő táplálása, a laboratóriumi eltérések korrigálása, a keringés monitorizálása (vérnyomás, pulzus, EKG) esetleg hólyagkatéter behelyezése. A műtétet megelőzően célszerű a többi szervrendszer vizsgálata különös tekintettel a gyakran társuló fejlődési rendellenességekre.

A műtét utáni szakkal kapcsolatos tudnivalók

Antibiotikum adása, fájdalomcsillapítás, nyugtatás, monitorizálás feltétlen szükségesek. A bélvarrat miatt az etetést általában csak 1-2 héttel a műtét után lehet megkezdeni akkor, ha a gyomor ürülése megindult. A gyomorszondát illetve a vékonybélbe vezető sínező-szondát is csak a műtétet követően 1-2 hét múlva távolítjuk el. A bélrendszerbe történő teljes táplálás eléréséig infúzió adása szükséges, mely tartalmazza a szervezet folyadék és tápanyag igényét. A műtétet követően átmeneti lélegeztetésre is szükség lehet.

Várható eredmény

A műtétnek köszönhetően négy betegből három életben marad. Ha súlyos társuló fejlődési rendellenesség nincs, szövődménymentes műtétet követően közel teljes értékű életet élhet a beteg. Gyomorürülési zavar, epés visszatorlódás kialakulhat melyek további, általában gyógyszeres kezelést igényelhetnek.

Súlyos társuló fejlődési rendellenesség mellett (kb. 50 %) a túlélés esélyét elsősorban a társuló rendellenességek és a beteg általános állapota, koraszülöttsége, súlya és a kialakult szövődmények (pl. fertőzés) szabják meg. Ebben a csoportban a halálozás sajnos még a korszerű kezelési eljárások mellett is magas, mintegy 40 % ra tehető.